 |
Dr. Bán Marianna |
Járványok mindig voltak és lesznek
Az ember és az egész emberiség létezése mindig attól függött, hogyan tudott alkalmazkodni a belülről illetve a kívülről származó változó körülményekhez. Testünk tanul az őt ért hatásokból- ezen alapszik az immunrendszerünk működése is. Ha egy hatás túl erősnek bizonyul, a test különböző reakciókkal válaszol: például a túl erős mechanikai hatásra megszakad az szövetek folytonossága és véraláfutás vagy nyílt seb, majd var keletkezik … Ha hideg ér bennünket, elindul egy alkalmazkodás: a bőr kiserei összehúzódnak, csökkentve ezzel a hőveszteséget. Ha ez nem elég, elkezdünk dideregni, ami az izomzatból kiinduló hőfejlesztés tünete. Ha vírus vagy baktérium kerül a szervezetbe, lázzal igyekszik a test kiiktatni….stb.
Amire az ember térben és időben helyes válaszreakciót alakított ki, azt „megszelídítette”.
Amit a testről eddig mondtam, igaz a lelki- érzelmi valónkra is. Különböző érzelemmel reagálunk – ki pánikkal, ki higgadtan, ki depresszióval, tagadással, összeomlással, közönnyel ….a mostani helyzet hozta változásra. Mert minden- beleértve magát az embert is- változik. Még jobb, ha ebben a kívülről ható változásban aktív szerepet vállal. Változik és változtat. S hogy mire képes az ember? Ennek megválaszolására nem vállalkozhatunk pár szóban. A megismerés visz közelebb a valós válaszhoz. Nem a felszínes jellegzetességek, jóval inkább az egész embert felépítő biológiai –lelki- szellemi törvényszerűségek, mint a világban ható törvényszerűségek egészének megismerésére…
A kis- és nagyközösségek is alkalmazkodási képességükhöz mérten tudtak fennmaradni, fejlődni. Azok, akik képesek voltak összefogni és belső egységüket fenntartani, jóval eredményesebben birkóztak meg a kihívásokkal. Lett-légyen az egy mamut, egy természeti katasztrófa, vagy háború.
Messziről rátekintve a mai modern társadalmakra, jónéhány elkeserítő vonást figyelhetünk meg. Szinte már el sem éri az ingerküszöböt az elidegenedés, az agresszió, a tudatkontroll, az automatizáltság, az ember és a gép fura viszonya. Az uniformizálódás is megszokottá vált.
Ha valami túl sokká- sokkolóvá- válik, időről- időre történik valami, valami kellemetlen, fájdalmas, valami, ami kibillent a megszokottból, ami túlmutat a komfortzónánk határain. A „dolgok” mozgásba lendülnek. A változás nem odázható tovább. Hogy a változás „nehéz köve” milyen irányt vesz, abba van beleszólásunk. Változtatni vagyunk képesek. A történés, pedig, akármilyen előzménye is van, megértve, megszelídítve segíthet egy új, jobb, méltóbb minőség kifejlesztésében.
Ha ezt az egyénnek vagy egy közösségnek sikerül elérnie, nem volt hiába.
Járvány, vírus, baktérium, láz, pánik, belső egészség, kihívás, modern társadalmak, időről- időre, Változtat, koronavírus,