 |
Dr. Bán Marianna |
Járványok mindig voltak és lesznek
Az ember és az egész emberiség létezése mindig attól függött, hogyan tudott alkalmazkodni a belülről illetve a kívülről származó változó körülményekhez. Testünk tanul az őt ért hatásokból- ezen alapszik az immunrendszerünk működése is. Ha egy hatás túl erősnek bizonyul, a test különböző reakciókkal válaszol: például a túl erős mechanikai hatásra megszakad az szövetek folytonossága és véraláfutás vagy nyílt seb, majd var keletkezik … Ha hideg ér bennünket, elindul egy alkalmazkodás: a bőr kiserei összehúzódnak, csökkentve ezzel a hőveszteséget. Ha ez nem elég, elkezdünk dideregni, ami az izomzatból kiinduló hőfejlesztés tünete. Ha vírus vagy baktérium kerül a szervezetbe, lázzal igyekszik a test kiiktatni….stb.
Amire az ember térben és időben helyes válaszreakciót alakított ki, azt „megszelídítette”.
Amit a testről eddig mondtam, igaz a lelki- érzelmi valónkra is. Különböző érzelemmel reagálunk – ki pánikkal, ki higgadtan, ki depresszióval, tagadással, összeomlással, közönnyel ….a mostani helyzet hozta változásra. Mert minden- beleértve magát az embert is- változik. Még jobb, ha ebben a kívülről ható változásban aktív szerepet vállal. Változik és változtat. S hogy mire képes az ember? Ennek megválaszolására nem vállalkozhatunk pár szóban. A megismerés visz közelebb a valós válaszhoz. Nem a felszínes jellegzetességek, jóval inkább az egész embert felépítő biológiai –lelki- szellemi törvényszerűségek, mint a világban ható törvényszerűségek egészének megismerésére…